Ma szánok egy kis időt a pihenésre. A Földközi-tenger kék tengerével előttem időt szakítok arra, hogy átgondoljam magának az utazásnak a jelentését. Ezen a könyvön keresztül megpróbálom megtanulni, hogyan kell szembenézni önmagammal egy különleges, körutazásnak nevezett térben. Azért ajánlom az Utazás művészete című könyvet, mert olyan, mint egy „biblia” azoknak, akik szeretnek utazni. Ahelyett, hogy egyszerűen bemutatna egy utazási célpontot, filozófiai betekintést nyújt abba, hogy miért utazunk, és hogyan fedezhetjük fel az úticél mélyebb szépségét. Egy hosszú utazáson megálltam egy pillanatra, megéreztem a Földközi-tenger szelét, és bemutattam Alain de Botton utazási képességeit. Amikor az utazás szót halljuk, általában az izgalom az első, de ez a könyv alapvető kérdéseket tesz fel arra vonatkozóan, hogy miért akarunk ismeretlen helyekre indulni. Azon túl, hogy egyszerűen csak gyönyörű tájat látunk, nyugodtan rámutat arra, hogy az utazás közben talált ismeretlen levegő és tárgyak hogyan rázzák meg bensőnket. A szerző elmondja, mit várunk az utazástól, és hogyan hidalhatjuk át a szakadékot, ha ezek az elvárások néha nem felelnek meg a valóságnak. Ahogy a tengerjáró hajónak nevezett különleges téren maradok, és az ablakon kívül a tengert nézem, minden szó hullámként szivárog be az elmémbe. Végül rájöttem, hogy az utazás nem a helyek elköltöztetéséről szól, hanem a hozzáállás megváltoztatásáról. Fontosak a szép történelmi helyszínek, de megtanultam értelmet találni az út szélén nyíló kis virágoknak vagy az ismeretlen utcazajoknak is. Bár a testem egy helyben marad ebben a szünetben, úgy érzem, a gondolataim szélesebbek és mélyebbek, mint valaha. Ez volt az az időszak, amikor megtanultam egy érettebb szemszögből nézni a világot, eltérve azoktól a homályos elvárásoktól, amelyeket az utazás előtt éreztem. Ha legközelebb ismét körutazásra indulok, szeretném követni a ma olvasott könyv tanácsait, és még több tájat megörökíteni az elmémben. Remélem mindannyiotoknak békés napja van, amikor egy pillanatra megáll a mindennapi életében, és elgondolkozik saját utazásán. A pihenés a legszebb felkészülés egy másik utazásra... Remélem, hogy a Jinseong Pioneerek, akik alig várják a Pi Network nyitott főhálózatát, most már kényelmesen élhetnek, miközben a rájuk bízott munkájukat a várakozás szépségével végzik... Hoala záró megjegyzése: „A szegénység és a kemény munka emlékek.” együtt várjuk azt a napot..